Nyaralás

Sok családban felmerül a kérdés, hogy kedvencükkel mi történjen a nyaralás alatt. A legegyszerûbb megoldás azoknál a családoknál kínálkozik, ahol kedvencként kisállatot, azaz rágcsálót vagy teknõst tartanak, hiszen azok nem igénylik a család személyes jelenlétét.

Ilyenkor elég – azonban nagyon is szükséges! – megkérni egy kedves rokont, barátot vagy szomszédot arra, hogy kétnaponként adjon állatkáinknak enni. A legalkalmasabb lehet erre az a személy, aki úgyis feljár hozzánk, hogy megöntözze a virágokat.

Dilemma

Bármennyire is élõlény azonban a virág, nem lehet vele egy kategóriába sorolni kutyáinkat és macskáinkat, hiszen az õ igényeik jelentõsen különböznek a virágokétól vagy a fentebb említett kisállatokétól. Hogyan oldják meg tehát a kutya- és macskatartók kedvenceik és maguk számára megnyugtató módon a nyaralás kérdését? Vigyék-e magukkal a család szeme fényét, vagy hagyják otthon, s ha otthon marad, ki vigyázzon rá? Természetesen ez is – mint minden – egyéni döntés kérdése, de segítségül, s hogy állatnak-embernek egyaránt kellemes élmény maradjon a nyaralás, szeretnénk néhány tanácsot adni.

Kis kedvenc a nagyvárosban

Döntésünket alapvetõen meghatározza, hogy milyen típusú nyaralást tervezünk, hogy külföldre megyünk vagy itthon maradunk. Ha például külföldi városlátogatást tervezünk, kedvencünknek is jobbat teszünk azzal, ha nem visszük magunkkal, hiszen egy egész napos londoni vagy párizsi túra nekik igen megterhelõ és unalmas lehet. Állatkáinkat aligha érdeklik a Louvre vagy a British Museum kincsei, be sem engedik õket, s a magunk örömét is elrontjuk, ha egy régen tervezett városlátogatáson azzal a gonddal kell szembesülnünk, hogy mi történjék magunkkal vitt kedvencünkkel. Ha ennek ellenére úgy döntünk, hogy elvisszük magunkkal kedvencünket, feltétlenül érdeklõdjünk a szálláshelyen, hogy beengedik-e. Ugyancsak fontos megtudni, hogy az adott országban milyen állat-egészségügyi elõírások érvényesek, hiszen elõfordulhat, hogy egészségi állapotuktól függetlenül karanténba zárják õket.

Tengerparti nyaralás

Ha tengerpartra megyünk nyaralni, komoly választás elé kerülhetünk. A legtöbb olaszországi szállodába vagy apartmanba például beengedik a kis testû kutyákat, a partra azonban nem ajánlatos – sok helyen tilos – levinni magunkkal, hiszen vannak olyan nyaralók, akiket zavar a rohangáló állat. Azt meg mégsem kívánhatjuk leghûségesebb társunktól, hogy amíg mi a tenger vizét és a napsütést élvezzük, õ a szobában maradjon.

Előkészületek

Ha úgy döntünk, hogy magunkkal visszük kedvencünket, feltétlenül szükséges, hogy az állatot gondosan felkészítsük az utazásra. Ennek alapfeltétele, hogy egy héttel az utazás elõtt kiállíttassuk „útlevelét”. E nélkül ugyanis nem engedik ki Magyarországról, s nem léphet be azokba az országokba sem, ahova amúgy beengednék. Az állat útlevelét hatósági állatorvostól kapjuk. Ez voltaképpen egy igazolás arról, hogy egészséges, az oltásai rendben vannak, s hogy lakóhelyének 30 kilométeres körzetében három hónapon belül nem fordult elõ veszettség.

Zavartalan üdülés

Egészen más a helyzet, ha belföldi, csendes nyaralást tervezünk, vagy akár külföldre megyünk olyan helyre, ahol a kutyus vagy a cica velünk lehet. Ez utóbbi gyakran elõfordul olyan családoknál, amelyek pici gyereket is magukkal visznek, aki amúgy is helyhez köti a többi családtagot. Nagyon kellemes lehet például egy ausztriai tóparti vagy hegyvidéki nyaralás, ahol kirándulásainkon kedvencünk is velünk tarthat. Mindenképpen tudakoljuk azonban meg ezeken a helyeken is, hogy kedvencünket a választott szálláshelyen szívesen fogadják-e. Ezt sok szálláshely feltünteti már a prospektusában is.

Óvintézkedések

Akárhová is visszük magunkkal kedvencünket, tegyünk nyakába nyakörvet, amelyen bilétán vagy kis tokba helyezett papíron szerepel az állat neve, a mi nevünk és otthoni címünk, valamint a tervezett szálláshely címe és telefonszáma. Könnyen elõfordulhat ugyanis, hogy minden elõvigyázatosság ellenére kedvencünk a számára szokatlan és ismeretlen helyen elkóborol. Legalább ilyen fontos, hogy magunkkal vigyük az oltási könyvét és mindazokat a gyógyszereket, amelyekre esetleg szüksége lehet. Komolyabb betegség esetén ugyanúgy vigyük el orvoshoz idegenben is, ahogy azt gyermekünkkel tesszük, ha megbetegszik. Vigyük el saját megszokott tálkáját, plédjét és kedvenc játékát, és ha hozzászokott egyféle táphoz, vigyünk abból is megfelelõ készletet, hogy ne annak keresésével teljenek napjaink.

Felkészítés az útra

Az állatot fel kell készíteni a hosszú útra és a nyaralásra. Fontos, hogy kutyánk hozzászokjon az autózáshoz, és ne ez legyen az elsõ alkalom, hogy kocsiba ül. Idõrõl idõre álljunk meg, hogy elvégezhesse a dolgát, de forgalmas út mellett mindig tartsuk pórázon. Vigyük magunkkal vizestálkáját, hogy útközben is rendszeresen ihasson. 5–10 percnél tovább ne hagyjuk egyedül a parkoló autóban, s ilyenkor is mindig hagyjuk lehúzva az ablakot. Semmiképpen ne parkoljon ilyenkor a kocsi tûzõ napon, a kutyák komolyan megbetegedhetnek a hõségtõl! Robogó autóban viszont soha ne hagyjuk a kutyát kinézni az ablakon, bármennyire is szeretné, mert ez árthat a szemének vagy a fülének. A kutyák általában szeretnek utazni, ellentétben a macskákkal.

Macskákkal másképp

Ha macskánkat magunkkal visszük, szerezzünk be számukra rögzíthetõ utazókosarat, amely jól szellõzik, s abban vigyük. Hosszú utazásra alkalmatlan a kartondoboz, mivel az unatkozó cica könnyen kirágja és kimászik belõle. A kosár vagy rövid út esetén a doboz aljára tegyünk rongyokat, hogy a cica kényelmesen feküdjön. Hosszabb utazás esetén elõfordulhat, hogy összepiszkítja a rongyot, ebben az esetben cseréljük ki tisztára.

Nyaralás a kedvencek nélkül

Ha amellett döntünk, hogy kedvencünk nélkül nyaralunk, jó elõre fel kell erre is készülni. Sok családban van ugyan kedves nagymama vagy nagynéni, aki ugyanúgy vigyáz kedvencünkre, mint például az unokákra. Sokaknak azonban csak az a lehetõsége marad, hogy állatpanzióba adják a kutyust vagy a cicát. Ennek kiválasztása ugyanúgy nagy figyelmet és elõvigyázatosságot igényel, mintha kisgyermekünket küldenénk nyári táborba.

Állatpanzióban

Kérdezzük meg barátainkat és ismerõseinket arról, hogy tudnak-e megfelelõ helyet ajánlani, hiszen ez már referenciaként szolgál. Ha nincs ilyen, és hirdetés alapján választunk, feltétlenül nézzük meg a helyet, mielõtt beadjuk az állatot, és gyõzõdjünk meg arról, hogy tiszta és higiénikus körülmények közé kerül. Legyen elegendõ füves hely az állat mozgásához, legyenek biztonságosak az ajtók és a kapuk, hiszen kedvencünk idegen helyrõl könnyebben megszökhet gazdáját keresve. Csak olyan helyre vigyük, ahol kérik az oltási bizonyítványt, hiszen ez biztosíték arra, hogy nem fertõzõdhet meg más állattól. Minden esetben kérjünk tanácsot állatorvosunktól, és ha kedvencünk valamilyen speciális étrendre, diétára szorul, vagy állandó gyógyszert szed, azt jelezzük. Semmi esetre se vigyünk kutyapanzióba tüzelõ szukát, hiszen akkor – saját érdekünkben – kénytelenek lesznek ketrecbe zárva elkülöníteni játszótársaitól. Nagyon hasznos és az elválást kis társunk számára is könnyebbé teszi, ha elvisszük vele egy kedvenc takaróját vagy játékát. S végezetül: nem szabad félni a jól kiválasztott állatpanziótól, a legtöbb kutya és cica legalább olyan jól érzi magát a többi állat társaságában, mint a kisgyerekek az óvodában saját társaikkal.

forrás: www.holgyvilag.hu